A dokumentumokat az átláthatóság és a jobb olvashatóság kedvéért tagolni szoktuk, kiemeléseket alkalmazunk. A HTML erre a célra többféle praktikus megoldást is felkínál. Az egyik ilyen a szövegek, szövegrészletek hatfokozatú kiemelésére szolgáló úgynevezett heading. A <H1>-<H6>-ig terjedõ skálán a <H1> a legmagasabb, a <H6> a legalacsonyabb tagolási szintet állítja be.
<H1>Tiszaújváros</H1> |
<H2>Sajószöged</H2> |
<H3>.</H3> |
<H4>.</H4> |
<H5>.</H5> |
<H6>Mezõcsát</H6> |
A feliratozásnál is használható ALIGN attribútum a már megismert LEFT, RIGHT, CENTER és JUSTIFY értékeket veheti fel. A JUSTIFY paraméter-érték csak a HTML 4-et ismerõ böngészõkben mûködik kifogástalanul.
A dokumentumszövegek további tagolására, egymáshoz tartozó dolgok felsorolására különféle listákat használhatunk. A listáknak két fajtája van, a sorszámozott lista és a nem sorszámozott lista. Nem sorszámozott listákat háromféle módon is megadhatunk. Az <UL>...</UL>, a <MENU>...</MENU> és a <DIR>...</DIR> tag-ekkel. Ezeken belül az egyes pontokhoz tartozó listaelemeket pedig a <LI> (list item) tag-gel jelöljük. Az <LI> tag-nél zárótag nem kötelezõ, ugyanúgy viselkedik mint a <P> tag. Új <LI>-nél új listaelem kezdõdik és az elõzõ végetér. A különbözõ listázóelemeket különbözõ esetekben használjuk. A <DIR> esetében a listaelemek hossza nem lehet több, mint húsz karakter. A <MENU>-nél is csak rövid, egysoros szövegeket lehet megjeleníteni, míg az <UL> esetében már hosszú szövegeket is megjeleníthetünk listaelemként. A HTML 4 már nem ajánlja a <DIR> és a <MENU> tag-ek használatát, mert a böngészõk nagyrésze nem tesz különbséget a megjelenítésükben, valamint az <UL> tag és stíluslap segítségével a másik két elem tökéletesen kiváltható. Az <UL> tag-nek létezik egy TYPE paramétere is, aminek a segítségével megadhatjuk, hogy a felsorolt listaelemek elõtt milyen jel, jelek legyenek. A DISK besötétített pont, a CIRCLE karika és a SQUARE négyzet értékeket vehet fel. Ezeket típusokat akár minden megadott listaelemnél másra állíthatjuk.
|
Azonban ha a listaelemeinket valamilyen sorrend szerint szeretnénk megjeleníteni, akkor erre a célra az <OL>...</OL> (ordered list) tag-et használhatjuk. Itt a jelek helyett már ötféle sorrendiséget kifejezõ jelölésmód közül választhatunk a nekünk tetszõ legtökéletesebb lista elkészítésének érdekében. A rendezett listánál is a TYPE paraméter értékei határozzák meg a számozott vagy betûrendezett jelölést. Az értékei a következõk lehetnek:
| A | nagybetûk | A,B,C,... |
| a | kisbetûk | a,b,c,... |
| I | nagy római számok | I,II,III,... |
| i | kis római számok | i,ii,iii,... |
| 1 | arab számok | 1,2,3,... |
Ezenfelül a START attribútummal megadhatjuk a listaelemek számozásának a kezdetét.
A listák harmadik változata a definíciós lista, amit <DL>...</DL> tag-ek zárnak közre. Az ilyen típusú listákban bizonyos fogalmakat és magyarázataikat helyezhetjük el. A fogalmakat a <DT> (definition term), a magyarázatokat pedig a <DD> (definition description) tag-ekkel vezetjük be. A <DL> tag-ben használható a COMPACT paraméter, amely hatására a lista tömörebb megjelenésûvé válik.
|
Ha valakitõl szeretnénk idézni rövid részletet, részleteket, a <CITE> tag jelenti a megoldást. Hatására a böngészõ a megjelenítendõ szöveget más betûtípussal és dõltbetûvel szedi, így jól elválik a bekezdések szövegezésétõl. Hátránya viszont az, hogy hosszabb idézetek jelölésére nem igazán alkalmas, erre a célra vezették be a <BLOCKQUOTE>...</BLOCKQUOTE> tag-et. Hatására a böngészõ bal vagy jobb oldali behúzással jeleníti meg a szöveget. A <BLOCKQUOTE> tag-et kibõvíthetjük a <CREDIT>...</CREDIT> párossal, ami az idézet származási helyét adhatja meg. A HTML 4-ben a rövid idézetek jelölésére a <Q>...</Q> párost is bevezették. "Ennek a tag-nek a használatakor az idézetnek nem szükséges tartalmaznia az idézõjeleket - azokat majd a böngészõprogram egészíti ki..." [1] A <BLOCKQUOTE> és <Q> tag-eknél a HTML 4-es szabvány engedélyezi CITE paramétert, ami a forrás dokumentumra mutató URL-t tartalmazza.
Lehetõség van a már eleve megformázott szövegek más dokumentumokból történõ beillesztésére is. Erre azért lehet szükség, mert a böngészõprogramok nem veszik figyelembe a szövegben elhelyezett tabulátorokat, a sok szóközt és így igen zavaró lehet, ha az átépített kész szöveget elcsúfítja a böngészõ. Erre használható a <PRE>...</PRE> (preformated) tag páros. Hatására a HTML szövegben a sortörések ugyanott lesznek, mint az eredetiben. A tabulátorok helyén nyolc, négy vagy egy (a böngészõ beállításaitól függ) szóköz karakter jelenik meg és az egész szöveg Courier betûtípusú lesz. A szélesség meghatározásánál háromféle WIDTH paraméter közül választhatunk (40, 80, 132). Ezek rendre szélesebb, normál, vagy keskenyebb betûket eredményeznek.
A már elkészült HTML oldal szerzõjenek címérõl, illetve elektronikus címérõl az <ADRESS>...</ADRESS> tag-ek között adhatunk meg információkat. Hatására a szöveg általában dõlt betûvel jelenik meg.
Újságcikk szerû hasábok létrehozására a <MULTICOL>...</MULTICOL> tag párost használhatjuk. Az általuk közrefogott szöveget a böngészõk hasábokra tördelik a paraméterek beállításaitól függõen. A COLS attribútum adja meg az oszlopok számát, a GUTTER attribútum az oszlopok közötti távolságot képpontban és a WIDTH a hasábok szélességét határozza meg.
A Link a HTML-ben és a Web-en dokumentum oldalak, illetve egy oldalon belüli részegységek kapcsolatát jelenti. A linket horgonynak is nevezik. A horgonyoknak alapvetõen két fajtája van, a kiinduló horgony és a célhorgony. A linkek jelölésére az <A> tag használatos. A fent említett két típusú link megkülönböztetésére az <A> tag-en belül más-más paramétert alkalmazunk. A kiinduló horgonyé a HREF, célhorgonyé pedig a NAME paraméter.
<A HREF="célhorgony helye, neve">Megjelenítendõ szöveg</A> |
<A NAME="horgonynév">szöveg</A> |
A kiinduló horgony természetesen egyúttal célhorgony is lehet. A kiinduló linkeket a böngészõk általában más színnel és aláhúzva jelenítik meg. A linkek színeit egyébként bárki saját ízlésének megfelelõen megváltoztathatja stíluslap segítségével, Netscape használatánál pedig a linkek aláhúzását lehet kikapcsolni. A linkek mutathatnak ugyanazon dokumentumon belülre és más dokumentumra is.
A fenti állításra <A HREF="#pelda">lentebb</A> találunk egy példát.
.
.
<A NAME="pelda">Ez pedig a céllink ugyanazon az oldalon</A>
Ha a célhorgony egy másik dokumentumban található, illetve maga a dokumentum a célhorgony, akkor a dokumentum nevét.kiterjesztését, illetve az oldalon megjelölt céllinket kell megadni.
<A HREF="alapok.html#alap1">szöveg</A>
A Webben viszont nem ezek a linkek nyújtják az igazán nagy lehetõségeket, hanem az, amikor a céldokumentumok nem a kiindulódokumentumot tartalmazó számítógépen vannak elhelyezve. Az ilyen linkeket, hivatkozásokat URL-nek (Uniform Resource Locator) nevezzük. Ebben az estben a céldokumentumot a
protokoll://számítógépnév:port/elérési út/dokumentumnév#oldalon belüli jelölés
módon kell meghatározni. Ha a felhasználó kattint valamelyik linken, akkor általában a céldokumentum is abban a böngészõablakban jelenik meg, ahol a kiinduló lap eredendõen volt. Ezt befolyásolhatjuk a TARGET paraméter értékeinek beállításával. A TARGET-nek inkább a keretcsoportoknál lesz nagyobb jelentõsége, ahol meghatározhatjuk, hogy az elérni kívánt oldal mikor melyik keretben jelenjen meg.