"Mikor nagyokat ütnek rajtunk,
milyen jó lenne nem ütni vissza
se kézzel, se szóval,
világítni a napvilággal,
elaltatni az éjszakával,
szólni a gyávaság szavával,
de sose ütni vissza."

"te csak maradj csöndben, még meg sem születtél, amikor nekem már kivették a vakbelemet!"

Ha hatalmamban lett volna,hogy ne szülessek meg,bizonyára nem vállaltam volna az életet ilyen nevettséges feltételekkel.



Dosztojevszkij

MAHATMA GANDHI

Mostanában
Mikor a szavak idejétmúltak lesznek
Mielőtt ki-
Mondo-
M őket gyakran rád gondolok
Mahatma Gandhi
Ma is rád gondoltam
Mahatma Gandhi
Ma is
Mahatma is...

"Ne sok pénzed legyen, hanem elég. Ne sok időd legyen, hanem elég. Ne sokat dolgozz, hanem eleget, ne sokat elmélkedj, hanem eleget."

Ismeretlen

Mikor a termen átment a Pethes...

Mikor a termen átment a Pethes,
Keselyűk ültek vérebekhez;

Mikor a katedrához lépett,
Térlátó szeme derengve fénylett;

Mikor az álla egy picit rándult,
Egy kis vizsgázó riadtan bámult;

S tudja, aki az indexem látta:
Ennek a fának nincs gyökere-ága.

Mert, mit ringattam vizsgázva, ölben,
Jaj, a puskámat elvette tőlem!

És ment a Pethes, szépen, derűsen,
Rossz átkom hajlott utána hűsen.

könnycsepp,-egy hangya ivott belőle,
eltünődve nézi benne arcát
és mostan nem tud dolgozni tőle.


J.A.

aki NEM tud, és nem tudja, hogy nem TUD: az balga. Kerüljétek!

aki NEM tud, és tudja hony NEM tud; az tanulatlan. Tanítsátok!

aki TUD, és nem tudja, hogy tud; az alszik. Ébresszétek!

aki TUD, és tudja hogy tud; az bölcs. Kövessétek!

"...
Csak nézni, látni okosan.

Csak lenni némán egyszerűen,
..."

Hajnal Anna

Az apa egy reggel észreveszi, hogy a fia már megint elaludt, elfog késni az iskolából.
Hangosan megdöngeti az ajtót.
-Ébredj, különben elkésel! -harsogja
-Nem akarok iskolába menni -feleli a fia.
-Miért nem?
-Először, mert az iskola unalmas.
Másodszor, mert a gyerekek állandóan csúfolnak, és harmadszor: mert utálom az iskolát!
-Akkor én is mondok három indokot, amiért muszáj elmenned az iskolába -vág vissza az apa.
-Először, mert ez a kötelességed.
Másodszor, mert negyvenöt éves vagy,
és harmadszor, mert te vagy az iskola igazgatója!

"Eljő az éj,
S a kiflihold
kacag a sötét ég alján
Ránevetek én is
S arra gondolok,
A világ túlfelén
A te égboltod is
Ez az arany nevetés tölti be."

"Álmunkban,
mindig Kishercegek vagyunk,
És amikor ébredünk,
mindig megfagyunk.
Ha nincs többé
senki kit megszelídíthetnél
Ne hidd, hogy így van jól
csak azért, mert felnőttél."

"
Örülök, hogy találkoztunk,
Remélem, sejtitek, ki vagyok?
Csak játékom módja az,
Ami megzavar benneteket!
"



-telihold.

" Szép az, amit látunk,
Még szebb, amit tudunk,
De messze a legszebb
Amit még nem ismerünk."
(Goethe)

"A harag gyökere az ítélkezésben rejlik.
Valamely elképzelt vagy választott normához mérjük embertársainkat, és aszerint ítéljük meg őket.
Lehet, hogy ők ezeknek a normáknak még a létezéséről sem tudnak, de persze minket ez nem befolyásol."


-Brian Weiss-

Óh, köszi, egészen beleszépülök a nevetésbe..:-))
Jaaa, nem ezt irtad?:-)))

Sea nevetsz :)))))))))))))jol áll neked :)))

Te földhözragadt nő, te!:-))))

persze.persze nem kötözködés áááááááá :-DD

hm..hmmmm...a sex hiáynába kipusztulunk..a szerelemébe azzé nem...



:))))

nem kötözködés..:))))))

"A szex hiányába nem halunk bele.
A szerelem hiánya az, amibe belepusztulunk."

"A szomorúság jó, mert haragtalan.
Aki szomorú, az kilépett a perből."

"
meghalt a lepke, a részeges lány,
a gyíkok fia, a gitárkirály.
az élet súlya könnyű nekik már,
de nekünk fáj.

a tű elaltat, a fegyver lő,
mondd meg, ki lesz a következő?
az élet csak álom nekik csupán,
de nekünk fáj.
"

De rég volt, hogy itt jártál nálam,
De rég volt, hogy enyhítetted vágyam,
De rég volt, hogy foghattam kezed,
De rég volt, hogy beszélhettem neked.
Szedegetem kidobott emlékeimet.
Szedegetem, mert tudom, téged sosem felejthetlek el.

Enyém volt a hajad, a tested
Enyém volt a hangod, a lelked
Nehéz volt, de kidobtam mindent,
Nehéz volt, mert tudom, téged sosem felejthetlek el..
Szedegetem, kidobott emlékeimet.

"Vannak olyan zebrák, akik a rács mögé is beállnak, hogy fehér lónak lássák őket."

Ne veszítsd el a fejed! Az élet még meg akarja simogatni.
(hajtóműleállás esetére)

"Sietni kéne testvér
Szeretni, lenni, élni
A halállal nem békélni meg
.50 .........................

Szeress
Reszkess
Keress új reményt
Bújj el
Hallgass
Lásd meg újra a fényt"

“Mindenki különb nálam; egyben legalábbis. Amit tanulhatok tőle.“

Az ima semmi. Hinni kell!

"Egyik út sem hosszú, ha a végén megtaláljuk azt, amit keresünk."

Shokan vívómester házában egy hatalmas patkány garázdálkodott.

A mester -megunva az egyre jobban kellemetlenkedő állat üzelmeit-, macskáját a házba vitte és lezárta az ajtót. A patkány azonban nem ijedt meg; negharapta a macskát úgy, hogy az rémülten menekült.
A házigazda erre szomszédjától szerzett néhány macskát és ezeket zárta be a házba.
A patkány egy sarokban lapult, de mihelyt egy macska közelíteni mert; támadott -és megfutamította ellenfelét.

A patkány olyan félelmetes volt, hogy a macskák másodszor már nem is merészkedtek a közelébe.
Shokan igen megharagudott és maga fogott a patkány üldözéséhez. Az állat azonban ügyesen kerülte ki a vívómester ütéseit. Ezután a házigazda ily szavakkal fordult a szolgájához:
-Mondják, hogy a környéken él egy híres patkányfogó macska; menj és kerítsd elő!

A szolga távozott és nem sokára megjelent a macskával. Az állat nem látszott sem különösebben okosnak, sem különösen vadnak, így Shokan nem is remélt tőle eredményt. De -mivel mást nem tehetett-, bezárta ezt is a házba.
A macska nyugodt léptekkel indult előre, mintha semmi veszélytől nem tartana. A patkány azonban összehúzta magát és mozdulni sem mert. A macska lassan folytatta útját; és végül egyszerűen torkonragadva a patkányt: megölte.

Este, Shokan házában összegyülekeztek a megvert macskák; a főhelyet az öreg, győztes macskának ajánlották fel, és -miután tisztelettel köszöntötték őt-, ily szavakkal fordultak hozzá:

-Mi valamennyien jó hírnévnek örvendünk, mesterségünket lelkiismeretesen gyakoroltuk, karmainkat gondosan élesítettük, hogy eredményesen küzdhessünk a patkányok és más ragadozók ellen. Azt soha nem gondoltuk volna, hogy ilyen patkány is létezik. Te vajon milyen módszert alkalmaztál? Ne tartsd titokban a tudományodat...

Az öreg macska elmosolyodott, és így válaszolt:

-Ti, ifjú macskák valóban derék állatok vagytok, de nem ismeritek a helyes utat. Ezért, ha valami váratlannal kerültök össze, elvétitek a célt. Meséljétek el nekem; miként gyakoroltok?

Egy fekete macska így beszélt:
-Híres patkányfogó családból származom és így magam is ezt a hivatást választottam. Két méternél magasabbra ugrom, képes vagyok kis lyukakba befurakodni. Éberen alszom és nyomban felpattanok, ha patkány közelít. Eddig még mindig elfogtam ellenfelemet. Ez a legutóbbi patkány azonban erősebbnek bizonyult nálam és én csúfos vereséget szenvedtem. Szégyellem magam...

Az öreg macska válasza így hangzott:
-...

Ezután egy tigris-bundájú macska szólalt meg:
-A lovagi művészetben -úgy vélem- a szellem a legfontosabb. Ezért gyakorlásaim során mindenkor ezt az erőt fejlesztettem. Szellemem -úgy éreztem- acélkemény és szabad; bírja amaz erőt, amely mennyet és földet eltölt. Ha ellenfelem szembetalálja magát ezzel az erővel akkor megbénul és a győzelem már eleve biztosított. Szinte öntudatlanul támadok; a technikával egyáltalán nem törődöm; utóbbi önmagától alakul. De ez a rejtélyes patkány alak nélkül közelített és nyom nélkül távozott. Mi történhetett? -nem találok magyarázatot.

Az öreg macska válasza így hangzott:
-...

Ezt követően egy idősebb, szürke macska szólalt meg:
-Valóban úgy van, ahogy mondod. Még a legnagyobb erő is formával bír. És a formával bíró megragadható. És ezért már régóta lelkemet fejlesztettem. Tehát nem azt az erőt fejlesztem, amely a másik szellemét legyőzi. Nem is bocsátkozom küzdelembe. Ellenkezőleg: megbékélni igyekszem ellenfelemmel, szinte eggyéválok vele és semmiképpen sem tanúsítok ellenállást. A patkány; -legyen bár erős, ha támad: nem találhat esetemben semmit, amire támaszkodhatnék. De ez a legutóbbi patkány mégis túltett rajtam. Jött és ment, fölfoghatatlan módon, mint egy istenség. Ilyesmi még nem fordult elő velem....

Az öreg macska ezt felelte:
-...

A macskák feszülten figyeltek és az öreg macska kisvártatva még az alábbiakat fűzte előadásához:

-Ne higgyétek azonban, hogy amit tőlem hallottatok, egyben a legmagasabbrendű. Nem is olyan régen, a szomszédos faluban élt egy kandúr. Egész nap aludt. Olyasmi, amit szellemi erőnek nevezünk, nem látszott megjelenésén. Soha nem látta senki, hogy patkányt fogott volna. De -ahol tartózkodott-, sehol nem volt patkány található. És ahol csak feltűnt, ahol csak megjelent ugyanez volt tapasztalható: nyoma sem volt a patkányoknak!
Egy alkalommal felkerestem és magyarázatot kértem. Nem válaszolt. Újra kérdeztem, de ismét csak hallgatott. Tudnotok kell: nem az volt a látszat, mintha nem akart volna válaszolni; inkább úgy tűnt, mintha nem tudná: mit is feleljen. De így is van: aki tudja az nem szól - és aki szól, az nem tudja! Ez a kandúr megfeledkezett önmagáról és megfeledkezett a külvilágról. "Semmivé" vált és így elérte a szándék-nélküliség legfelső fokát. Elmondhatjuk, hogy e fokon valósul meg az isteni lovagi ösvény célja: ölés nélkül győzni.

A remekmű az, ami egy halálraítéltet sem zavarna a cellájában.
- Simone Weil -

"Ablakodon kívülrõl ott egy nagyváros van.
Tombol a szél, s a távolban az égre lobban a hajnal. A hajnal.
Felkelsz és az arcodra egy mosolyt festesz,
Ez is kell a mindennapos jelmezedhez.
- Milyen szép vagy!

Újra játszol, újra élsz,
Magányodról nem beszélsz,
Hangok hívnak, visszatérsz,
Nem szeretsz és nem remélsz.

Álmod után újra érzed egy régi testben.
Ez ma is jó lesz, de kérlek kedves, fesd ki szebben!
Ugye jobb így? Ugye jobb így?

Itt nagyfiúk várnak nagykabátban a nagylányokra.
A nagylányok lassan kitipegnek a Nagykörútra.
- Egy vagy köztük."

"Ne kivánd senki szeretetét.
Ne utasítsd el senki szeretetét."

"Csak azt látjuk meg,
amit látni szeretnénk,
azt halljuk meg, amit hallani szeretnénk.
Nem fogadjuk el a dolgokat olyannak, amilyenek. Légvárakat építünk a képzeletünkben."

TE, ha Londonban jársz; menj ki a hájparkba, hátul lesz; keresd a PeterPan szobrot; nem sokan ismerik, állj elé: a fiú, aki NEM AKART felnőni...

"Mikor ezt látod, gondolj rám
És őrizz meg emlékezetedben
Hagyd a világnak, mondjon, amit akar
Rólam, s így Te megtalálsz."

És együtt alszik majd a bárány és a farkas, de a bárány nem alszik majd jól.
- Woody Allen -

Rengeteg időt elvesztegetünk azzal, hogy sietünk.

"Kövess, vezess, vagy félre az utamból."

Az a szép
Ami érdek nélkül tetszik

A szerelem üldözi azt ami illan,
s elfordul attól, ami kínálja magát.

" Csendben ülök és várlak.
Ha nem teszek semmit, hogy találsz meg? "

"Nem szép az őszinte szó, nem őszinte a szép szó"

"Kedves hazugságot kívánsz, vagy keserű igazságot? Szólj! A választás rajtad áll."
(Euripidész)

"Fordítsd a Nap felé az arcod, és az árnyék a hátad mögé kerül!"

Az is amitől el szeretnél futni, és az is, ami után sóvágorsz, benned van.

Ám a lét túlpartjain egy-egy gondolat szépsége a másik szeméből visszavillan, s olyankor az írás maga az élet.
Akkor minden kőnél erősebben térben és időben elpusztíthatatlanul felépülhetnek két ember között a lélek hídjai.

Aszonták írgyak, mer elveszik a nevem, meg a jelszóm. Hát bazzeg, de szar egy rendszer ez! Kapjátok be!

" A szerelem a saját útjait járja, és a legkevésbé sem érdekli, mit súg az értelem."

" Megpróbáltalak levegőnek nézni, de rájöttem hogy levegő nélkül nem tudok élni."

-J.L.-