"... egyetlen nukleáris tengeralattjáró másfélszer annyiba kerül, mint a Viking-misszió összköltségei. De ez csupán a költségek összehasonlítása. Az emberek más célokért is élnek, nemcsak azért, hogy egyenek és fedél legyen a fejük felett. Gondoljunk csak az ember intellektuális adottságaira és érdeklődésére. Rendkívül mélyreható emberi kérdéseket vetünk fel az élet természetére és eredetére, valamint a világmindenségre vonatkozóan. S napjainkban már rendelkezünk olyan technológiával, hogy választ is tudunk adni ezekre a kérdésekre. Véleményem szerint a civilizációk hosszú távon annyit érnek, amennyire válaszolni tudnak a mélyreható problémákra" - mondotta C. Sagan amerikai csillagász az űrkutatás értelméről.

Szinte e gondolatokat folytatja G. Beregovoj űrhajós, aki így tűnődik: " Évszázadunk elején, de még a húszas évek vége felé is ki hitt abban, hogy a repülés ilyen nagy jelentőségű lesz a népgazdaság számára? Az emberek akkor csak a kockázatot látták és a levegőben folyó céltalan száguldozást. És mi a helyzet ma? Mondjuk csak valakinek azt, hogy meg kell szüntetni a légi közlekedést... Így van ez az űrhajózással is, bár ez még gyorsabban hozza meg a maga népgazdasági hasznát, mint a repülőgép a repülés kezdetén. "

"Túlságosan lekötött a feladat végrehajtása, nem értem rá az ügy kozmikus jelentőségén elmélkedni. Azóta is gyakorlati munkákkal foglalkozom, nem filozofálással." (Neil Armstrong - Apollo-11)

"Az űrben teljes négy napig voltam. Legnagyobb élményem az éjszakai kivilágított városok látványa volt. Egy pár percre sokszínű, csillogó tűzijátékra emlékeztetett. Napközben gyönyörű hóborította hegységeket lehetett látni, melyeket a Nap sugarai világítottak meg. Időnként azonban ott fenn a magasban kicsit szomorúnak érzi magát az ember. Kicsi a Földünk. A szárazföld fölött csupán néhány percig repül az ember, az idő nagyobb részében víz felett. A magasból a Föld gyönyörű lent viszont csupa meg nem értés. Csak innen válik igazán nyilvánvalóvá, hogy milyen gondosan kell védenünk ezt a kis szilárd talajt, Földünk nemzeteinek mennyire törekedniük kell az alkotó munkára, az együttműködésre. Mennyivel ésszerűbb dolog az űrkutatásra és általában a kutatásokra pénzt fordítani, mint a háborúra. " (Beregovoj - Szojuz-3)

"A bolygóközi térség meghódítása nem az űrrepülőtér indítóhelyein kezdődik, sokkal inkább a kutatólaboratóriumokban, a tervezőirodákban, a gyárak műhelyeiben. A kiváló elméleti szakemberek, mérnökök és tervezők gyakran a háttérben maradnak. Ám nélkülük nem lenne űrhajózás" - mondotta Alekszej Leonov, aki két alkalommal járt a világűrben.

"... nincs szilárdabb kapocs a világűrben lebegő űrhajós és a földi irányító központ között, mint a szeretet és a kölcsönös megértés. De ez ne tévessze meg önöket, mert azért mi is tudunk a Földdel veszekedni. Például - egy bizonyos időt alvásra fordítunk. Az űrhajós lefekszik, és ekkor pihen a földi irányító központ is. Jó éjszakát kívánunk egymásnak, és nyugalom van. Futnak a percek, múlik az idő. Utána elég csak a kezünket felemelni, és a Földön riadó van. A műszerek ugyanis jelzik, hogy felemeltem a kezem, és lenn azon gondolkoznak, hogy ez a férfi éjnek idején hova az ördögbe mászik... " (Beregovoj)

"A Földről az égboltot és a csillagokat felhőtlen éjszakán ragyogónak látjuk. Ez a ragyogás azonban össze sem hasonlítható azzal, amely a kozmoszban tárul elénk. A csillagos égboltnak még a fekete színe is rendkívüli, olyan, mint a sűrűn felvitt tus, és a csillagok olyan ragyogóak, mintha belülről Volta-ívvel megvilágított kristályok lennének. A Napra egy pillanatra sem tudunk ránézni. Olyan vakító, mintha villamos ívhegesztés lángjába tekintenénk... Földünk azonban csodálatosan szép, különösképpen a tengerek, az óceánok, az erdők hatalmas táblái, a hegycsúcsok és fehér hósapkáik. Azt hiszem, az egész világmindenségben nincs szebb bolygó a Földnél! " (Leonov)

A Viking-1 és -2 már a Mars közelében volt, amikor a Magyar Televízió szerkesztője, dr. Kőháti Attila, a fiatalon elhunyt geológus, a TV Szabadegyeteme részére filmriportot készített a Kaliforniában levő pasadenai Jet Propulsion Laboratoryban (Sugárhajtóművek Laboratóriuma) . Úti élményeiről, a Viking irányító központjában tett látogatásáról több helyen beszámolt. Ezekből idézünk egy részletet: "Egy folyosón át a komputerközpontba lépünk. Kilenc számítógép dolgozik itt, a színes megjelenítő képernyők - legalább ötven van belőlük - az egész falat beborítják. A számítógépterem közepén köröskörül üvegfalú kis pavilon, ez a > > szentély<<, a Vikingek irányítóhelyisége. Középen hat irányítópult, hatszög alakban összeépítve, mindegyiken telefon, két-két képernyő és számtalan billentyű, kapcsoló . Ebben a percben a Mars 335 millió kilométerre van a Földtől, s a vörös bolygó körül keringő Viking-1-hez küldött rádióparancs 18 perc 6 másodperc múlva ér oda. A leszállás előtt még egy utolsó ellenőrzést végeznek az űrszonda berendezésein, majd a GO! (indulj!) jel leadása után már mindent a Viking fedélzeti számítógépe csinál... A Honeywell-cég kis tokokban kínálja a Viking fedélzeti számítógépébe beépített vezeték mintadarabjait. A tokban első pillanatra semmit sem látok, csak amikor tenyeremhez ütögetem, csusszan ki belőle egy valószínűtlenül vékony, a legfinomabb hajszálnál is légiesebb fémhuzal."

"Számomra bizony hosszú volt az út, amely az űrhajózáshoz vezetett, s korántsem a sétára, hanem inkább a maratoni futásra emlékeztet. Nagyon meg kellett dolgoznom érte. Ezt azoknak mondom, akik ma űrhajóséletről ábrándoznak. Csak az érhet el idáig, akinek igazi sportolótulajdonságai vannak: türelmes, kitartó a munkában és rendíthetetlenül nyugodt. Alaposan érteni kell a csillagászathoz, a rádiótechnikához és a biológiához, önfeláldozóan és teljes odaadással kell dolgozni. Feltétlenül szükséges, hogy az ember testileg is fejlessze magát, javítsa egészségi állapotát. Ha például felkelés után nem tornagyakorlatokkal, súlyzóval, hanem inkább egy csésze feketével serkentjük magunkat, nem remélhetjük, hogy sikert hoz nekünk a jövő. Célkitűzéseink megvalósításához a sport a legjobb segítőtárs." (Georgij Grecsko)

"...Szó szerint az ismeretlen, titokzatos világba nyílik a kijárati nyílás ajtaja. Az elviselhetetlenül erős napfény vakító áradata özönlött a zsilipkamra szűk térségébe. Máris használtam a fényszűrőt. De még ez alá is behatolt a fény, és összehúztam a szemem. Az volt az érzésem, mintha kék szemüvegen át nézném a martinkemence forró acélját vagy a villamos hegesztés ívfényét. De ez csak az első pillanat, ezután a szemem már hozzászokott a napfény féktelen áradatához. Kezemmel a zsilipkamra falához támaszkodva, közeledtem a kijáró kerek nyílásához, és éppen hogy csak kibújtam az űrhajóból. Előttem feneketlen mélység. Fejem felett kékesfekete égbolt csillagokkal teleszórva, fényesek voltak, és nem pislogtak, csillogtak a Nap ragyogó koronája körül is. De a Nap nem olyan, mint amilyennek a Földről látszik -- nem övezi fénykoszorú; nincs koronája, nincsenek sugarai. Messze, messze az űrhajó alatt a Földközi-tenger azúrkékje, feltűnnek Líbia homokos partjai, láthatóvá válik Olaszország hatalmas csizmája és a görög szigetvilág. A búvónyíláson át kilépve mindez még nagyobbnak látszott, és én önkéntelenül is elindultam, hogy megtegyem az első lépést az ismeretlenbe ..." (Leonov)

"Az ember a Földre visszatérve meglepődve tapasztalja, hogy szinte elfelejtett járni. Izmai elszoktak a földi tömegvonzás állandó hatásától. Mivel az izmokra a súlytalanság állapotában egészen más fizikai megterhelés hárul - a Földön sem hajlandók nagyobb erőt kifejteni ; hamar elfáradnak. Összehúzódásuk mértéke és tömegük is jelentősen csökkent. Mégpedig annak ellenére, hogy rendszeresen végeztünk speciális testgyakorlatokat az űrrepüléshez szabott tréningruhában, expanderrel és más tornaszerekkel. Miután fokozatosan ismét hozzászokunk földi súlyunkhoz, az izmok megerősödnek, s a földi megterhelést napról napra kisebbnek érezzük. Visszaszokunk a jellegzetesen földi súlyészleléshez, a gravitáció állandó jelenlétének érzékeléséhez." (V. Szevasztyjanov)

"Elindultunk ! Tudjuk, de még mennyire tudjuk, nemcsak azért, mert a világ a fülünkbe ordítja: >>elindultak<<, hanem azért is, mert az üléshez tapadt nadrágunk is jelzi ezt nekünk! Zaj, mennyi és hányféle zaj, de főként mozgás, görcsös kis rándulások dobálnak jobbra--balra szíjaink között. Megyünk, mint a bolond, mintha csak egy ideges nő tartaná kezében a kormányt, aki keskeny sikátoron át hajszolja megvadult autóját, és csak abban reménykedem, tudja, merre tart, mert az első tíz másodpercben veszélyesen közel vagyunk az indítótoronyhoz, melyhez >>köldökzsinórokkal<< vagyunk odakötve. Amint a tíz másodperc eltelik, már könnyebben lélegzem, a rakéta is mintha egy kicsit megnyugodott volna, zaj és mozgás észrevehetően kiegyenlítik egymást. Egyetlen ráeszmélés súlyát hordozzuk magunkban: mi van előttünk?" (M. Collins)

"Nagyszerű a látvány, minden olyan, mint a tudományos-fantasztikus regényekben. Eszünkbe sem jut, hogy valaki lakhat ezen az égitesten “ - így kommentálta a látottakat Thomas Stafford, az Apollo- 10 űrhajó parancsnoka. “Minden részlet jól kivehető odalent --jelentette Cernan. - Olyan ez a hely, mint a nagyon-nagyon nedves agyag, rengeteg lyukkal. A kráterek meglehetősen laposak, és a kráterfenék simának tetszik."

"... a látvány drámai, elbűvölő és felvillanyozó. Az a Hold, amit eddig kis sárga korongnak ismertem az égen, eltűnt, hogy helyet adjon egy olyan félelmetes szférának, amilyent eddig még nem láttam." "A Föld hirtelen feltűnése térít vissza a valóságba; drámai pillanat, sietünk lencsevégre kapni. Először kék kis sapkája jelenik meg a sziklás perem szélén, majd felbátorodva nekirugaszkodik a horizontnak csupa szín és mozgás. Több okból is megörültünk neki: megejtően szép, ellentétben az alattunk húzódó ragyaverte felszínnel, otthont és földi kapcsolatot jelent ."(M . Collins)

-- Melyikük teszi a lábát elsőnek a Holdra, amikor a holdkompból kiszállnak? Armstrong vagy Aldrin?
Aldrin: Ezt még nem tudjuk. De Armstronggal remekül megértjük egymást, nem lesz köztünk vita.
-- És mit szól Michael Collins, aki nem szállhat le a Holdra, hanem a Hold körül kell keringenie?
Collins: A lényeg az, hogy az ember részt vehet egy ilyen nagyszerű vállalkozásban. Ötvenkilencen vagyunk űrhajósok, és hármunkat jelöltek ki az első holdutazásra.

"Nem betegednék bele, nem tekinteném személyes sértésnek, ha nem mehetnék a Holdra. Nem értem meg azokat, akik annyira reménykednek, hogy elsőnek mehetnek oda. Ezek ostobaságok, gyerekes dolgok, romantikus maradványok: nem méltók a racionális korhoz, amelyben élünk." (Armstrong nyilatkozata 1964-ben.)

"Holdutazásom lényegesen könnyebb volt, mint az azt követő földi utam... Világéletemben célokat tűztem magam elé. De amikor a legfontosabbat, a holdsétát magam mögött tudtam, melankolikus érzés töltött el. Már mindent megtettem, amit tehettem. (Edwin Aldrin)

Az egyik holdutazás résztvevőit a hazatérés közben az újságírók űr-sajtóértekezleten faggatták élményeikről.
Kérdés: Pete (Charles Conrad beceneve), a hangja ott fenn a Holdon boldognak, sőt eufórikusnak tűnt, egyesek úgy vélik, hogy oxigénittas volt. Mit éreztek, amikor ott fent voltak?
Conrad: Tudják, nagyon boldog voltam, de nem voltam oxigénmámorban. Igen boldog voltam, mert mindaz a munka, amit a járművön kívül kifejtettünk kezdi meghozni a gyümölcsét ... egyszerűen csodálatosan éreztem magam ...
Bean: Úgy vélem, hogy a kint töltött első tíz percben nem is olyan nehéz mozogni, mint gondoltam, és eléggé örültem is ennek ... ezután csak azon igyekszik az ember, hogy a munkáját elvégezze ...

"Néha, mikor hűvös őszi estéken sétálok... felnézek a felhők fölött büszkén és fényesen úszó Holdra. Szemem kikeresi a legnagyobb mélyedést az ezüstös felszínen: a Mare Imbriumot. Ott, annak a mélyedésnek a keleti szélén egykor leszálltam egy űrhajóban... Valószínűleg sohasem fogok visszatérni, s ez gondolat felkavar, nosztalgiát ébreszt bennem. Amikor a Holdra nézek nem látom rosszindlatúnak és üresnek azt a világot. Látom a fénylő teste ahová az ember először tette a lábát, a határra, melynek nem lesz vége soha." (David Scott)

"Kis lépés egy embernek, de hatalmas lépés az emberiségnek" (Neil A. Armstrong)

FEJTÖRŐ

VISSZA