Dalai Láma - Út a nyugalomhoz

Ha félsz valamely fájdalomtól vagy szenvedéstől, vizsgáld meg, tehtesz-e valamit ellene. Ha igen - nincs miért aggódnod. Ha nem, akkor sincs.

Ha egyetlen hibádat felismered, többet ér, mint ezernyi hibáját felismerni másnak. Ahelyett, hogy  rosszat mondanál az emberekről, ütköznél velük és nyugalmatlanságot keltenél az életükben, szemléld őket teljes valóságukban. Gondolj inkább a jó tulajdonságaikra. Ha mégis örömödet leled valaki becsmérlésében, azonnal képzeld azt, hogy rohadt gyümölcsbe haraptál. Így elég gyorsan leszokhatsz a sértő viselkedésről.

Mindjárt születésünk pillanatában szüleink jóságára, gondoskodására szorulunk. Később, amikor betegségek gyötörnek minket, és megöregszünk, megint mások gondoskodására és jóságára leszünk utalva. Mivel életünk kezdetén és végén mások törődnek velünk, hogyan tudnánk mi életünk derekán nem törődni másokkal?

Egyesek olykor azzal gyakorolnak ránk nagy hatást, hogy mondanak valamit. Mások azzal, hogy csendben maradnak.

Sokkal építőbb lenne, ha az emberek megpróbálnának megérteni állítólagos ellenségeiket. Megbocsátani sokkal hasznosabb, mint felkapni egy követ, és hozzájuk vágni. Még hasznosabb megbocsátani, ha dühünk csillapítatlan. Élni a lehetőséggel, hogy a rossz helyett magunknak és másoknak is jót tegyünk, ez a legnagyobb megpróbáltatás.

Miután bebizonyosodik, hogy hibáztunk valamely cselekedetünkkel, de képesek vagyunk beismerni a hibát, és megerősödni szándékunkban, hogy a jövőben nem teszünk hasonlót, akkor ez máris csökkenti a rossz cselekedet súlyát.

Kívülről nehezen ítélhető meg, hogy az erőszak mozgat-e valamely cslekedetet, vagy más motiváció.  Ugyanis negatív motiváció esetén is látszódhat a cselekedet szelídnek, finomnak, pedig az azt irányító érzés mélyén erőszak rejlik. De fordítva, durva tettek és szavak mögött is lehet őszinte szándék, pozitív motiváció, amely nem erőszakos. Bármiképp nyilvánul is meg, az erőszak romboló erő, az erőszakmentesség építő.

Az eltökéltség, a bátorság, az önbizalom kulcsfontosságú tulajdonságok a sikeres élethez. Ha szilárd az elhatározásunk, az akadályok és a nehézségek ellenére is meg tudjuk valósítani elképzeléseinket. De mind e közben, minden körülmények között alázatosnak, szerénynek kell maradnunk, a gőg, a büszkeség jelei nélkül.

A valódi együttérzés nemcsak érzelmi viszonyt jelez. Szilárd, az értelmen alapuló meggyőződésből ered. Ezért az igazán együttérző viselkedés még akkor sem változik, ha éppen negatívan fogadják. Az egyetemes önzetlenségből kifejlődik bennünk a másokért érzett felelősség, és ez akként jelenik meg, hogy segíteni akarunk társainknak gondjaink leküzdésében.

Ebben az örökké változó világban van két fontos dolog, amit mindig érdemes szem előtt tartanunk. Az egyik az önvizsgálat. Mindenkor, minden helyzetben felül kell vizsgálnunk a viselkedésünket másokkal, hogy vajon helyesen, megfelelően cselekszünk-e. Mielőtt másokra mutogatunk, figylejünk magunkra. A másik fontos dolog az, hogy mindig készen kell állnunk a hibáink beismerésére és kijavítására.

Ha meg akarod változtatni a világot, először próbálj valamit jobbá tenni, megváltoztatni magadon. Ez segít megváltoztatni a családodat, a barátaidat, aztán így kell folytatni egyre nagyobb és nagyobb körben. Minden, amit teszünk, hatással lesz valamire és valakire.

Mindenkinek megvan a lehetősége mindenre. Nem szabad úgy éreznünk, hogy értéktelenek vagyunk. Nagy hiba így gondolni, és önmegtévesztés. Mindannyian képesek vagyunk végiggondolni, hogy mi is hiányzik belőlünk. És ha van akaraterőnk, képesek leszünk pótolni bármit.

A szekszuális vágy értelemszerűen akar valamit. Kielégülést a másik birtoklása által. Ez szellemi kivetülés, amelyet bizonyos érzés vált ki. Elképzelhetjük a másikat a birtokunkban. A vágy pillanataiban minden kellemesnek, kívánatosnak tűnik. Az ember nem látja akadályát a beteljesülésnek, és nem látja okát az önmegtartóztatásnak sem. A vágy tárgya hibátlannak, sőt dicsőítést érdemlőnek látszik. De aztán minden megváltozik a birtokbavétellel. A vágy hirtelen megszűnik - akár mert beteljesült, akár mert elcsendesítette az idő - és többé már nem úgy nézünk egymásra, mint korábban. Néhányan beismerik, hogy ez megdöbbentő élmény. Feltárul előttük a másik valódi szándéka, természete. Ezért van annyi megromlott házasság, veszekedés, pereskedés, annyi gyűlölet.

Tapasztalható, hogy hajlamosak vagyunk magunkat önelégülten szemlélni. Általában elnézőnek, engedékenynek látjuk magunkat, és amikor valamilyen kellemetlenség ér bennünket, mindig készek vagyunk érte másokat, vagy a sorsot okolni. Érdemes olykor magunkba szállni, attól egy kicsit megrémül az ember.

Ha valakinek az érzései őszinték és a szíve nyitott, akkor az önbecsülése és az önbizalma is nagyobb lehet. Ilyenkor ugyanis nem kell másoktól félnie.

A tanult ember elméje azáltal nemesedik igazán, hogy a gyakorlatban alkalmazza a tudását. Csupán szavakba foglalva nem sokat ér a tudás.

Erőszak segítségével elérhetővé válhatnak bizonyos célok, de mindig valakinek a kárára, sérelmére. Bár ily módon megszüntethetünk olykor egy problémát, ám máris teremtünk helyette egy újat. A gondok megoldásában leghatékonyabban az emberi értelem, megértés és a kölcsönös tisztelet segíthet.